Református Templom (templom)

A torbágyi református egyház indulása…

Torbágy község Pest megye nyugati peremén, a fővárostól 20 km-re fekszik. A német ajkú lakosságot a török hódoltság megszünte után, az 1700-as évek elején telepítették ide, amikor házat, földet, gazdasági felszerelést és különböző privilégiumokat kaptak. Akkor alakult meg újból a Római Katolikus Egyház és nem sokkal később, 1717 táján megépítették iskolájukat is. (Erről Török Henrik ny. iskolaigazgató barátom már írt a Krónikában.)

A német ajkú lakosság betelepítését megelőzőleg Torbágy a Szily-család birtokát képező jobbágyfalu volt, magyar római katolikus jobbágyokkal. Protestáns lakos csak egynéhány akadt. A török hódoltság megszűnése után, a szétszóródott régi lakosság helyére betelepített németség látott igen komoly és gyarapító munkához. A török megszállást túlélt néhány magyar család is asszimilálódott és “németté lett”. Ez az állapot 1883-ig tartott, amikor is megépült a Budapest-Bécs közötti vasút, amelynek egyik állomása Torbágy volt. Ekkor a környékbeli községekből sokan települtek Torbágyra, mert a vasút lehetővé tette számukra a fővárosba való naponkénti bejárást, ahol a gyorsan fejlődő gáripar sok munkáskezet igényelt. Nagy számban költöztek Torgágyra a pátyi zsellérek és föld nélküli lakosok is, akik többnyire református vallásúak voltak. Az 1930-as évek elején már több mint 100 református élt Torbágyon, de elhagyatva és minden lelki gondozás nélkül. A református gyermekek a helyi római katolikus iskolába jártak, ahol – természetszerűleg – katolikus hittant tanultak, mert nem volt református hitoktató.

Területileg ugyan Biához tartoztak egyházi szempontól, de a biai református egyház öreg lelkésze nem tudta vállalni a torbágyi református hívek gondozását. Változás akkor történt, amikor Biára 1935-ben új fiatal református lelkész került, a tudós nyelvész és szótáríró Zugor István, aki igyekezett rendszeresen felkeresni torbágyi híveit és elkezdte a római katolikus iskolába járó református tanulók hitoktatását, mintegy 15-20 tanulóval. De istentiiszteletet megfelelő helyiség hiányában nem tarthatott. A torbágyi reformátusok nagy ünnepeken átmentek a biai reformáfus templomba, egyéb alkalmakkor pedig szorgalmasan eljártak a torbágyi katolikus templomba.

Döntő változás a II. világháború után, 1946-ban történt, amikor a helyi német ajkú nemet ajkú lakosság túlnyomó többségét Németországba telepítették a tavasz kezdetén és megindult a környékbeli és távolabbi magyar családok idetelepítése. Az ideköltözött új telepesek egy része református vidékről származott és hozta magával református hitét, szokásait. Az újonnan betelepültek házhoz, földhöz jutottak és megpróbáltak gyökeret verni. Általában szegény, nincstelen emberek voltak, sokan a Felvidékről, Erdélyből menekültek. Létszámuk meghaladta a 400-at a református vallásúak között, és egy ekkora közösség már nem maradhatott leki gondozás nélkül.

Istentisztelet minden vasárnap 10 órakor.