csákvári tűztorony (torony)

Az épületet és a benne található helytörténeti kiállításokat a Vértes Múzeum Baráti Köre Egyesület gondozásában lehet megtekinteni. A régóta tervezett felújítás megkezdéséhez szükség volt egy pályázaton elnyert közel 16 millió, és Csákvár Város Önkormányzata által biztosított 5 millió forintra, továbbá az egyesület tagjainak és támogatóinak számtalan órányi önzetlen munkájára.

Az átadó ünnepségen Farkas-Bozsik Gábor tűzoltó százados, a Székesfehérvári Katasztrófavédelmi Kirendeltség tűzoltósági felügyelője képviselte a megyei igazgatóságot. Köszöntőt mondott Katonáné dr. Venguszt Beatrix, Csákvár polgármestere és Bokodi István, az egyesület elnöke is. Mindketten kiemelték a felújítás során tapasztalt összefogást, amely egy közösség erejének a gerince. A megújult tűztorony és a kapcsolódó épület ezentúl a településen jelenlévő három történelmi egyház lelki vezetőjének áldásával szolgálja a kulturális életet.

A tűztorony pontos építésének időpontját jelenleg is kutatják. Ami biztos, hogy egy 1902-es képeslapon már látható a mostani építmény fából készült elődje. A Csákvári Tűzoltó Egyesület 1878-ban alakult Önkéntes Tűzoltótestület néven. Első főparancsnoka gróf Esterházy Miklós Móric volt, tiszteletbeli tagjai között tudhatta József főherceget és gróf Széchenyi Ödönt is, mint a szervezett tűzoltás meghonosítóját hazánkban. Az elbeszélések alapján tudható, hogy ketten tartottak tűzőrséget a toronyban, amelynek ablakaiból a teljes települést belátták. Tűz, illetve füst észlelésekor abba az ablakba, amelyik irányból a veszélyt észlelték egy piros zászló tettek, az egyik tűzőr pedig intézkedett, hogy a templomtoronyban lévő harangot félreverjék. Ebben a rendszerben működő őrséget még 1962-ben is tartottak a településen.

Érdemes kitérni a „félreverik a harangot” jelentésére. Az köztudott, hogy veszély esetén harangozással figyelmeztették a lakosokat és egyben munkába hívták az arra alkalmasakat. Honnan lehetett tudni, hogy melyik harangszó jelentette a bajt? Vész esetén nem szólaltatták meg a harang mindkét oldalát, hanem csak az egyikhez ütötték oda a nyelvét, innen ered a „félreverték a harangot” elnevezés.