Környei tó (Tó)

Szerző: salamon | Közzétéve: 2012. január 29. vasárnap

Vala­mennyi napi­ren­det egy­be­hangzó igen­nel fogadta el a tag­ság a Kör­nyei Hor­gász Egye­sü­let vasár­napi köz­gyű­lé­sén, melyen hagyo­má­nyo­san részt vett Kecs­kés And­rás, a megyei hor­gászegye­sü­le­tek szö­vet­sé­gé­nek ügy­ve­zetője is.

Török Mihály elnök írá­sos beszá­mo­ló­ját szó­ban kiegé­szítve arra hívta fel a figyel­met, hogy a fogási átlag tekin­te­té­ben érde­mes kicsit a szá­mok mögé nézni. Míg 2010-ben ugyanis 54,4 kg-os átla­got köny­vel­het­tek el, addig tavaly ez 47,5 kilóra mér­séklő­dött, ám – mint kide­rült – a 165 felnőtt tag­ból 23-nak egyet­len hal sem akadt a hor­gára, hatan pedig az öt kilót sem érték el. Ha a szá­mí­tás­nál ezt is figye­lembe vesszük, akkor a 2011-es évet is 52–53 kiló körüli átlag jel­le­mezte volna – emelte ki az elnök, később pedig Kecs­kés And­rás meg­erő­sí­tette: a megyei 26 és az orszá­gos 20 kiló­nyi átlag­hoz mér­ten a kör­nye­iek továbbra is rend­kí­vül irigy­lésre méltó hely­zet­ben van­nak, nincs okuk panaszra.

A kör­nyei tóba egyéb­ként tavaly négy alka­lom­mal tele­pí­tet­tek halat, összes­sé­gé­ben pár­ezer forint híján 5 mil­lió forint érték­ben, s majd­nem 7 500 kiló­nyit fog­tak ki a hor­gá­szok, ebből közel 4 ezer kiló volt ponty. A leg­ter­me­te­sebb, 34 kilós har­csá­val Kon­gyik Ist­ván küz­dött meg, de Wei­ger József is dicse­ked­het egy 30 kilós­sal, Glász Béla pedig egy 14 kilós amur­ral, vala­mint egy jogi sze­mély egy 18 kilós ponttyal, amit a sza­bály­zat sze­rint ter­mé­sze­te­sen nem vihe­tett haza, hiszen elérte a súlya az 5 kilót.

Az elnök beszá­mo­lója része­ként köszö­ne­tét fejezte ki a tavaly elvég­zett, nem kis mennyi­ségű és óra­számú tár­sa­dalmi mun­ká­kért is, főként azo­kért, melye­ket a hal­rács­nál foly­tat­tak, s most igen­csak hasz­nát veszik. Az Által-ér kot­rása miatt ugyanis jelentős mennyi­ségű usza­dék érke­zik a tóba, ezért – mint mondta – azon a terü­le­ten továbbra is szá­mí­ta­nak a szor­gos kezekre. A vég­zett tár­sa­dalmi mun­kája alap­ján juta­lom­ban része­sült Sza­lai Gyula, Wiszt Ist­ván és Cseh Lajos.

Az usza­dék­kal kap­cso­lat­ban egy bíz­tató hírt is meg­osz­tott a jelen­lévők­kel Török Mihály, miután a köz­gyű­lés előtt Beke László pol­gár­mes­ter­rel közö­sen tár­gya­lá­so­kat foly­tat­tak az Által-ér Reha­bi­li­tá­ció pro­jekt­ve­zető­jé­vel. A meg­be­szé­lé­sen elhang­zott, hogy a mun­ká­la­to­kat végző tár­sa­ság a ter­vek alap­ján készít iszap­csap­dá­kat is, ame­lyek­ben az Által-érbe kerülő szer­ves és szer­vet­len anya­gok leüle­ped­nek, mielőtt a tóhoz érné­nek, s ez jelentő­sen csök­kenti majd a jövő­beni ter­he­lé­sét. Az is elhang­zott, hogy bár bizo­nyos mennyi­ségű iszap, usza­dék érke­zése kivéd­he­tet­len, a tár­sa­ság fel­aján­lotta, hogy műszaki segít­sé­get nyújt a tó befo­lyási sza­ka­szán lévő hal­rá­csok men­tén a kot­rás­hoz és medertisztításhoz.

A hor­gász­rend módo­sí­tá­sá­ról is tájé­koz­tatta az elnök­ség a tag­sá­got, amely részéről egyre több­ször fogal­ma­zó­dott meg az igény az éjsza­kai hor­gá­szatra. A sza­po­rodó jel­zé­sek alap­ján az elnök­ség úgy hatá­ro­zott, hogy az év min­den nap­ján 0–24 óráig, azaz non stop enge­dé­lyezi a hor­gá­sza­tot, de ter­mé­sze­te­sen csak a szük­sé­ges enge­dély bir­to­ká­ban és a sza­bá­lyok betar­tása mel­lett. Az éjsza­kai hor­gá­szat során pél­dául köte­le­sek az ellenőr szá­mára jól lát­ható módon meg­vi­lá­gí­tani a hor­gász­he­lyet. Az elnök azt sem tit­kolta: abban bíz­nak, ha éjszaka is nagyobb lesz a moz­gás a tó part­ján, s a hor­gá­szok egy­mást is ellenőr­zik, akkor könnyeb­ben csí­pik nya­kon a rap­si­co­kat, akik bár már jel­lemzően az Által-ér tó alatti és feletti sza­ka­szán tény­ked­nek, azért az esti, éjsza­kai órák­ban még oda­me­rész­ked­nek a tóhoz.