Vízibástya (vár, várrom)

A hajóállomástól néhány lépésnyire a XIII. századi régi Vízibástya maradványai láthatók, amelyet valamikor nagyméretű falak kapcsoltak az Alsóvárhoz. A kapu, amelyen keresztül haladva a vendég Visegrád területére lép, később, 1938-ban épült.

Ha a Salamontorony utcán visszatérünk a partra, és folytatjuk az utat jobbra, néhány méter után egy parton álló, négyszögű torony maradványához érkezünk. Ez a rondella vagy vízibástya. Egyidős a várrendszer többi részével, s annak legalsó részét képezte. 
Innen figyelték a Duna forgalmát, valamint emelőszerkezetekkel vizet juttattak belőle az alsóvárba. A többemeletes épület teteje elpusztult, alsó részének mai formáját Schulek János alakította ki az 1930-as években. Lépcsőjén a várépítő IV. Béla szobra, vaskorlátain az Árpád-, Anjou-, Luxemburgi- és Hunyadi-család címere láthatók. A rondellát az alsóvárral, azt pedig a felsővárral ma is álló, zárófal köti össze, amely a XIII. sz.-ban épült. A kaput azonban, amelyen át Budapest felé visz az út, 1820 körül vágták a falba. A régi út az Alsóváron, a Salamon-torony melletti, XIII. sz.-i északi kaputornyon át vezetett. Ma erre a Panoráma út É-i szakaszához, azon pedig (kb. 300 m) a Sibrik-dombhoz jutunk.