Ószeminárium (műemlék épület)

Az Ószeminárium több mint 80 méter hosszú, az északi és déli homlokzata közti szintkülönbség 10 méter, amit egy kétszintes alépítmény egyenlít ki. Érdekessége, hogy az északi klasszicista, a déli – bazilikára néző – homlokzata pedig romantikus stílusban készült.

A déli homlokzaton, a főbejárat felett olvasható felirat: Pietati et Scientiis. 12.000 négyzetméter hasznos területével ez Esztergom legnagyobb középülete, ami sokáig az ország legnagyobb lakóépülete is volt. Átlagos belmagassága 4,5 méter. A második emeletet közvetlenül meg lehet közelíteni a Várhegyről is az öntöttvasból készült, úgynevezett Sóhajok hídján. Nevét onnan kapta, hogy hajdani szigorúságáról híres intézmény leendő papjai belépés előtt még egy nagyot sóhajtottak. Így aztán az esztergomiak a hidat valószínű a velencei minta alapján elnevezték Sóhajok hídjának. 

A török hódítás elől 1530-ban Nagyszombatra menekült az esztergomi érsekség, ahol megalapította Oláh Miklós esztergomi érsek az első magyar szemináriumot 1566. május 19-én. Az alapító okirat az Ószeminárium folyosóján, egy vitrinben van kiállítva olyan oklevelekkel, és iratokkal együtt, amelyek többek között, Pázmány Péter, vagy Mátyás király kézjegyével vannak ellátva. Az érsekség visszaköltözése után az új épület volt hivatott befogadni a nagyszombati szemináriumot, ami 1850-től már egy Vízivárosi kolostorban működött, Esztergomban. Az építkezés 1820-ban indult meg, első építője Packh János, építtetője pedig Rudnay Sándor prímás volt, aki az egész Várhegynek új funkciót képzelt a Bazilikával, az azt körbevevő épületegyüttessel és a sötétkapuval. Ezekben az években a kanonok sor épületei elkészültek, de a szeminárium csak az alapokig, a föld szintjéig épült fel. Az építkezés negyven éven át szünetelt, és csak 1861-ben folytatódott Hild József vezetésével. A többéves szünet okát nem tudni, de valószínű, hogy minden erőt a főszékesegyház építésére akartak fordítani. Végül 1865. október 8-án nyitották meg a Szent István Királyról és a Boldogságos Szűzről Nevezett Érseki Ősrégi Papnevelő Intézetet. 

Az épületbe költözött papneveldében a főegyházmegye növendékein kívül Nagyváradról, Munkácsról, Eperjesről, Nyitráról és Boszniából is tanultak. A II. világháború alatt katonai menedéknek használták, az államosítása után 1953-tól katonai nevelőintézet működött az épületben, majd 1955-től a szovjet hadsereg vette át, és katonai kórházat rendezett be benne. Az 1956-os forradalom esztergomi eseményeinek fő helyszíne volt. Az épületet egészen 1990. január 18-ig használta a hadsereg, aminek következtében állaga jelentősen leromlott. Az egyház 1993-ban kapta vissza, de a felújítások megkezdésére még tíz évet kellett várni. Az épület mellé, Szentgyörgymező irányába egy száz fő elszállásolására alkalmas vendégházat építettek. 2002 óta a Mindszenty Emlékhely működik az emeleten. A teljes felújítás 2006 nyarára, a Bazilika felszentelésének 150. évfordulójára készült el. A szemináriumot Erdő Péter szentelte fel újra. A nagyszeminárium épületének hivatalos neve Szent Adalbert Képzési, Lelkiségi és Konferencia Központ lett. A felújítások után kutatási központ, az Esztergomi Hittudományi Főiskola, egy konferencia központ, az Érseki Levéltár, Érseki Könyvtár, a Keresztény Múzeum, a Vitéz János Római Katolikus Tanítóképző Főiskola valamint a PPKE BTK Nyugati Szláv Kulturális Kutatócsoportja kaptak helyet a hatalmas épületben.