Jézus szíve templom és parkja (templom)

Katolikus templom

Az önálló egyházközség megalakulásának idején, a hívek számának növekedése miatt, Klotildligeten szükségessé vált egy templom építése, aminek elindítása érdekében 1936-ban templomépítő bizottság alakult. A templomépítés céljára Klotlidliget kisközség képviselőtestülete 1936. augusztus 25-én tartott rendkívüli ülésén egy 500 négyszögöles telket engedett át a klotildligeti egyházközségnek. (Ez a telek a mai Szent László király utca és Széchenyi István utca sarkán volt.) A Klotildliget község által ajándékozott telek azonban a terepviszonyok miatt templomépítésre nem volt megfelelő. Mivel a telek lejtős területen feküdt, a templom alapfalait meg kellett volna emelni, ami túlságosan megnövelte volna az építés költségeit. Viszont a telket nem adta vissza az egyházközség a községnek, mert a későbbiekben kultúrház vagy plébánia építésére akarták felhasználni. Ezt a telket végül 1959-ben az egyházközség elcserélte a templom melletti telekre azzal a szándékkal, hogy a plébániát a templom mellé építhessék. Az egyházközség eredeti telkét Piliscsaba község tanácsa vette igénybe, és ezért cserébe a mezőgazdasági szakiskola ingatlanából kapott 719 négyszögöl területet.
(Az Állami Egyházügyi Hivatal a plébánia építéséhez nem járult hozzá, ezért 1961-ben az egyházközség a Deák Ferenc utca 24. sz. ingatlant vette meg. Ezt az épületet 2003-ban adta el az egyházközség, hogy a vételárból most már ténylegesen a templom mellett építsen plébániát és közösségi termet.)
1939-ben a vincés nővérek 250 négyszögöl nagyságú telket ajándékoztak az egyházközségnek. Mivel ez a terület kicsinek bizonyult, a következő évben a nővérek még további 75 négyszögöllel kiegészítették.
A templom tervezésével Goszleth Lajos építészt bízták meg. Goszleth és jó barátja, Frank Ágost 1940. januárra készítették el az új templom terveit.
Az új templom szentmisével egybekötött kapavágási ünnepségét 1941. május 22-én, áldozócsütörtökön tartották, az alapkőletételre 1941. július 6-án került sor. A képviselőtestület határozata alapján a szentély alatt 24 sírhelyet alakítottak ki, melyek megváltási összegét 500 pengős árban határozták meg.
1944-re már majdnem sikerült befejezni a templom építését, csak az ajtók beépítése és a külső - belső vakolás hiányzott. A félig kész templomot 1944. szeptember 8-án áldotta meg Shvoy Lajos megyés püspök.
1946 végén - 1947 elején tovább építették a templomot, lerakták az épület burkolatát. A főoltár a Jézus Szíve és a Mária-szoborokkal együtt a megszüntetett pilisvörösvári szeretetotthonból került a templomba. A főoltárt a templom 2000-ben végzett átalakításáig használták.
1948 végén beállították a gyóntatószéket és felszerelték az áldoztatórácsot. A keresztutat 1949 decemberében állították fel. 1950-ben, a szerzetesrendek betiltása után az irgalmas nővérek zárdájából a padokat és egy harmóniumot menekítettek át a templomba.
A szentségi oltár korábban a Szent József Hospitiumban volt. (Ezt a 2000-ben történt átalakításig használták.) Ugyancsak innen származott az a 19. századi, zománccal díszített, francia iparművész által készített kehely, amelyet 1990-es években loptak el a sekrestyéből. A sekrestye berendezése és a templom felszerelései a Klotildligeten működő apácarendektől került a templomba részben adományként, részben a szerzetesrendek betiltása után. Az eredeti terveken is szereplő szószéket Lőw László tervei alapján, Barth Ferenc festőművész díszítésével készítették el vasbetonból.
A Goszleth Lajos eredeti tervein szereplő árkádsor és harangtorony azonban nem épült meg.
A képviselőtestület 1954 húsvétja Zsolnay Béla lelkész indítványára elhatározta, hogy oratóriumot (közismert nevén a kiskápolnát) épít a templomhoz. A terv megvalósításához szükség volt a templomtelek kiegészítésére, amihez a piliscsabai mezőgazdasági szakiskola ingatlanából 226 négyszögölt vásárolt meg az egyházközség.
Az oratórium építését 1955 októberében kezdték meg Rózsa Gyula tervei szerint, és 1958-ban fejezték be. Az oratórium padjai az egyházközségi nővérektől, oltára pedig az angolkisasszonyok iskolájának kápolnájából került a templomba. Mind a padokat, mind pedig az oltárt a rendszerváltás után az egyházközség visszaadta az újjáalakult szerzetesrendeknek. A padok ma az egyházközségi nővérek Mátyás király utcai kápolnájában, az oltár pedig a Ward Mária iskola kápolnájában található.
Az oratórium megépítése után negyven évig nem történt jelentősebb átalakítás. 2000-ben azután először a templombelső újult meg, elkezdődött a templom mellett a plébánia és közösségi ház tervezése és építése is. A plébánia már elkészült, de a közösségi helyiségek kialakítása még várat magára.