Görgey-ház (különleges hely)

A Fő utca 5. számú házban töltötte utolsó évtizedeit önkéntes száműzetésben, a szabadságharc legendás tábornoka, Görgey Artúr. A ház eredetileg testvérének háza volt, aki befogadta a Klagenfurti száműzetést követően.

Görgey Artúr a kiegyezés után tért vissza klagenfurti száműzetéséből, a nemzet azonban árulóként fogadta. Családjával is meghasonlott, szakított feleségével és két gyermekével

Visegrádi visszavonultságában idejét filozófiai és más tárgyú művek tanulmányozásába fektette, angol nyelven. (Görgey 70 évesen tanult meg angolul.) Mégis legnagyobb örömét a kertészkedésben lelte. Testvérének szentgyörgypusztai birtokán, barátai által csak "Bulgáriának" nevezett virágzó kertészetet alakított ki.

Az agg tábornok először a Salamon-torony utca 2. szám alatti emeletes épületben, később pedig a Fő utca 9. és 5 szám alatti házakban élt. Amikor egészsége megromlott, inasa ebből az 5. számú házból tolókocsival vitte át a szomszédos épület kertjébe, az öreg vadgesztenyék alá, kedvenc tartózkodási helyére, ahonnan a Dunát és a marosi hegyeket láthatta.

A megítélése körüli viták már életében elkezdődtek, ugyanis sokan Kossuth vádjával egyetértve, árulónak tartották. Ezek az emberek sokszor szerveztek tüntetést háza elé és megdobálták azt, megkeserítve az agg tábornok életét, aki 1916-ig élt.

Az utolsó éveiben gyakran betegeskedő agg hadvezér 98 éves korában, 1916. május 21-én, Budavár bevételének napján hunyta le örökre szemét. 

Koporsóját a Magyar Nemzeti Múzeumban ravatalozták fel. A Kerepesi úti temetőben a gyászszertartás után a honvédmenház veteránjai tisztelegtek sírjánál, majd átbotorkáltak Kossuth síremlékéhez, hogy ott is leróják kegyeletüket.

Ez év május 21-én a budai Várban, jórészt közadakozásból, újra felállították Görgeynek a világháborúban megsérült lovas szobrát, május 22-én pedig Visegrádon avatták fel a róla elnevezett bércen levő, felújított emlékművét.