Esterházy-kastély (kastély)

A tatai Öreg-tóra tekintve a XVIII. század második felében, 1765 és 1780 között, romantikus történeti parkban épült fel a késő-barokk stílusjegyeit viselő, építészeti értékekben, díszesen kialakított belső terekben gazdag Esterházy-kastély.

Az 1760-as évek elején Esterházy Miklós gróf a vár lebontásával, annak helyére nagyszabású, új kastély tervének az elkészítésével bízta meg Fellner Jakabot. A négy változatban kidolgozott terv megvalósítását részben Esterházy Miklós halála (1765), részben az anyagiak hiúsították meg. Fellner Jakab tervei szerint 1777-re csak egy szerényebb kastély készült el. A két saroktoronnyal szegélyezett épület kétoldalt kapukkal csatlakozik a szabálytalan udvart körülvevő udvarrészekhez. Ezek kapcsolták a kastélyhoz Balogh Ferenc jószágkormányzó Fellner Jakab által 1751-ben épített lakását. A kastély történeti múltjához tartozik, hogy a Napóleon előli visszavonuláskor 1809. augusztus 22. és november 21. között Ferenc magyar király és Ludovika királyné a kastély lakója volt. 1848-49-ben a kastélyban éjszakázott Windisgrätz és Haynau.

A bécsi udvar 1897. szeptember 10. és 15. között hadgyakorlatot rendezett, melynek főhadiszállásául a festői környezetben épült tatai kastélyt jelölték ki. A hadgyakorlatra meghívták Magyarországra II. Vilmos német császárt, a szász, a román, a szerb királyokat. Ez utóbbiak nem jöttek el. 1897. július elején a két község (Tata és Tóváros) vezetősége a Budapesti Acetilén-gáz Részvénytársasággal kezdett megbeszéléseket. Kérték, hogy mielőbb próbavilágításon mutassák be, miként lehet a város világítását megoldani. Néhány nap múlva, 1897. július 24-én este fél kilenckor huszonegy helyen, a világon elsőként kigyulladtak az utcai acetilénlámpák. A világítás főpróbája ragyogóan sikerült. A két község az Acetiléngáz Részvénytársaságtól megrendelte a két császár – II. Vilmos német és I. Ferenc József osztrák császár és magyar király – tatai tartózkodásának idejére a grófi kastély, a Nagy-tó partján a királyi sátor, a főhercegek lakásául szolgáló piarista rendház, az Öregvár és a fontosabb utcák, terek acetiléngázzal történő megvilágítását. A látvány szinte leírhatatlan volt. Idézzük a Pesti Hírlap Tatáról tudósító újságíróját: „Midőn ő felsége a szabadba lépett, pompás látvány tárult eléje. A vele szemben levő tópart színes világításban tündökölt, s a tó csendes felülete hatásosan tükrözte vissza a lampionok végtelen sorát, amely az egyik parttól a másikig nyúlt… Az egész város ki volt világítva, s az utcán hullámzó tömeg sokáig nézte a pazar látványosságot.”

A hadgyakorlatok és az ünnepségek befejeztével 1897. szeptember 16-a délutánján mindkét császár vonata elhagyta Tatát. A második királypuccs idején, 1921. október 22-én éjjel kíséretével a tatai vasútállomásra érkezett IV. Károly magyar király. A katonák felesketése után visszaszálltak a vonatba és továbbutaztak Budapest felé. Velük ment Esterházy Ferenc gróf is. A vesztes „budaörsi csata” után, október 24-én érkeztek vissza a tatai Esterházy-kastélyba, ahol IV. Károlyt és Zita királynét, Andrássy Gyula grófot, Rakovszky Istvánt, Gratz Gusztávot, Zichy Istvánt és Gyürky grófot a nemzeti hadsereg őrizetbe vette. A királyi pár október 26-án hajnalban hagyta el Tatát és még aznap 13 órakor megérkezett a tihanyi apátságba.

A második világháború befejezése után 1945-ben a Népjóléti Minisztérium kiutalására a budapesti Lipótmezei Elmegyógyintézet egy részét a tatai Esterházy-kastélyban helyezték el. Az 1990-es évek elejéig kórházi célokra használták a kastélyt.

(dr. Körmendi Géza)