Vár-alja Tanösvény - A források élővilága (tanösvény)

 A források különleges tulajdonsága, hogy vizük hőmérséklete, oxigéntartalma és kémiai összetétele az év során csak kismértékben változik. A forrásokat ezért több olyan élőlény népesíti be, amely a környezeti viszonyok állandóságát igényli. A források jellemző lakói a laposférgek közé tartozó, lapos testű, ragadozó planáriák. Összegubancolódott cérnára emlékeztetnek a gomolyférgek, tudományos nevük nem véletlenül Gordius. Ezek lárvái rovarokban (főként csíkbogarakban) élősködnek, a kifejlett állatok pedig már nem táplálkoznak. Apró méretű csigák is élnek a forrásokban, közülük elterjedtebb a forráscsiga (Bithynella austriaca). A forrásokba (csakúgy, mint a patakokba) hullott faleveleken bolharákok (Gammarus fajok) nyüzsögnek. Gyakran láthatjuk a források csúcsragadozóit is, a foltos szalamandra (Salamandra salamandra) lárváit.

A természetes állapotban meghagyott források hegy-és dombvidéki tájainkon, így a Cserhátban is erdei forráslápokat tartanak fenn. A bükkösben, gyertyános-tölgyesben vagy leggyakrabban égerligetben található forrásból kilépő tiszta, hideg víz a talajon átszüremlik, a fák árnyalása pedig biztosítja a hűvös-párás mikroklíma kialakulását. Ezeken a különleges feltételeket biztosító helyeken kis szigetként jelennek meg az ilyen viszonyokat igénylő növényekből álló forráslápok. A Cserhátban kakukktormás forráslápokat találunk, melyek uralkodó faja a keserű kakukktorma (Cardamine amara), mellette jellemző a ritkás sás (Carex remota), az erdeikáka (Scirpus sylvaticus) és a gólyahír (Caltha palustris subsp. laeta). A hegyvidéki forráslápok gyakori növénye, az aranyos veselke (Chrysosplenium alternifolium) a Cserhátban kifejezetten ritka, viszont egyes páfrányok, mint a szálkás és a széles pajzsika (Dryopteris carthusiana, D. dilatata) több helyen is megjelennek. Sajnos ma már nagyon kevés jó állapotú forrásláp maradt fenn. A forrásfoglalások, vízelvezetések sokat megszüntettek, a meglévőket pedig a nagy létszámú nagyvad és az erdőgazdálkodás hatása erősen lerontja. Sok helyen zavaráskedvelő növények, így a nagy csalán (Urtica dioica) és a siskanád (Calamagrostis epigeios) foglalja el az érzékeny fajok helyét.

Tudod-e?

1. Hogy vannak olyan források, amelyek egy fa tövéből erednek? A Cserhátban két ilyen forrás ismert, a terényi Büdöskei-forrás és a kozárdi Acsáti-forrás. Mindkettő forrásgödre egy fűzfa tövében található, mintha a fűzfa odvából erednének.

2. Mivel táplálkoznak a bolharákok? A forrásokban élő bolharákok elsősorban a vízbe hullott falevelekkel táplálkoznak. A levél erezetét azonban nem eszik meg, így a levelek vázai ott maradnak a vízben.

3. Hogy a forrásokban található élőlények jelentős része úgynevezett indikátor szervezet? Ezek szűk tűrésű, adott környezeti viszonyokhoz nagymértékben alkalmazkodott szervezetek. A környezeti viszonyok megváltozására érzékenyek és a műszereknél is pontosabban jelzik (indikálják) azokat.

4. Honnan kapta nevét a keserű kakukktorma? A torma név a növény erősen csípős ízét jelzi. A „kakukk” előtag virágzási idejére (május elejére) utal, amikor a kakukk megszólal.

5. Hogyan károsítja a nagyvad a forráslápokat? A nagyvad (elsősorban a gímszarvas és a vaddisznó) fontos élettevékenysége a dagonyázás (azaz sárfürdőzés). Erre előszeretettel használják a forráslápokat, kitaposva, széttúrva, ürülékkel szennyezve a növényzetet. Ráadásul a vadgazdálkodók gyakran etetőt, sózót helyeznek az ilyen területekre, tovább növelve a zavarást.