Evangélikus Templom (templom)

A Galgagyörki evangélikus gyülekezetről:

Mint anyaegyház, már 1657 előtt fennállt, mert a szécsényi összejövetelen mint török hódoltságbeli egyház 1657. február 12-én rendes lelkésze Bartholomadesz Mihály által már képviselve volt. 1695-ben egy egész nemesi portát róttak rá. Birtokosai ekkor a Bene, Darvas, Egri, Csemniczky családok. A XIX. század elején a Sturmann, Veres és Párniczky családok birtokoltak itt.

A jobbára evangélikus lakosság szőlő-és földműveléssel foglalkozott, meglehetős jólétben éltek, mert 1775-1776-ban már tágították az eredeti templomot. Ezekben az időkben történik, hogy egyes jobbágyok nemesi családok birtokaira költöznek, ami az egyházra nem jelentett veszélyt, mert a földesurak buzgó evangélikusok voltak.

Az evangélikus templom valószínűleg már a XVIII. század elején épült, adataink nincsenek róla. A gyülekezet 1650-ben már fennállott. Valószínűleg annak a középkori templomnak a helyén épült, amelyet Arányi a gótstílű, a XVIII. század elején elczopfosított templomok között sorol fel. 1700-ban ezt írják: Van elpusztult kath. temploma és ehhez ragasztott odu, melyben lutheránus predikátor papol. (Földváry L.: Adatok a dunamelléki ev. ref. egyház-kerület történetéhez Bp. 1898., 273) Ezzel szemben a canonica visitatio 1702-ben még ép templomot ír le (VEL Can. Vis. Lib. II. p. 85, 64)

A XVIII. században megépült barokk templomot 1815-ben bővítették, mely csekély változtatással ma is e képet mutatja. Mintegy fele része, a toronnyal együtt ebből az időből való. Ebből az időből származik a templom közel feléig benyúló sírbolt, mely Sturmann Márton költségére épült (S.M.: a későbbi Veres Pálné, Hermin anyai nagyapja, későbbiekben gyámja) mint ahogy a templombővítés felét is a földbirtokos állta mint egyházfelügyelő. A bővítés további költségeit Párniczky Mihály, a Veres család, Gosztonyi születette Osztroluczky Terézia, Tóth született Hudoba Katalin birtokosok állták, a helyi gyülekezet mindössze 250 forinttal, a leánygyülekezet, Váckisújfalu 65 forinttal járult hozzá a költségekhez.

Sturmann Márton felügyelősége alatt tündökölt az egyház lelkiekben és anyagiakban egyaránt, majd 1844-ben bekövetkezett halálával hanyatlásnak indult. Birtoka, vagyona elaprózódott, más birtokosoknál római katolikus utód maradt hátra. A pártfogók nélkül maradt egyház csak igen szegény híveire támaszkodhatott. Tahy Istvánné római katolikus úrnő adományt gyűjtött a templombelső rendbetételére, mely az első világháború és következményei miatt meghiúsult.

A templomtorony 1816-ban épült. Alakja sugár. Három harangot rejt. ( A legnagyobb 220 kg, a középső 100 kg, a legkisebb 60 kg.) A háború után csak a középső, 100 kg-os harang maradt meg, mely még az 1800-as évekből való. A többit az egyház 1927-ben Szlezák mester harangöntödéjében öntette a 2 új harang rendelése úgy történt, hogy azok összhangban legyenek a megmaradt haranggal. A kisebbiket 60 kg teljes egészében a Tahy István királyi kamarás és neje fizette és öntete, jelmondata: Istent féljétek a hazát szeressétek. A nagyobbat javarészt Ibrányi Mihály királyi kamarás, római katolikus birtokos és a hívek fizették, ennek jelmondata: Erős vár a mi Istenünk. E kettő harangot 1927. június 19-én avatta fel Liptay Lajos helyi lelkész, főesperes.

Istentisztelet minden vasárnap 11.00-tól, minden hónap első vasárnapján Úrvacsoravétel.