Evangélikus templom (templom)

A feljegyzések szerint a község régi temploma már az evangélikusoké volt, de azt 1702-ben, 1711-ben és 1746-ban romosnak írták le, romjait még 1785-ben is említették.

A mai templom 1775 és 1777 között épült késő barokk stílusban, Beniczky Sámuel udvari tanácsos és személynök anyagi támogatásával. 1791.-ben a torony közvetlen a templom mellé lett építve, június 6.-ára virradóra az egész torony alapjáig ledőlt, melyet 1793. július 18-ára építettek újjá emberfeletti erőfeszítések árán. Hajójának boltozata 1793-ban repedezni kezdett, ezért lebontották, s 1797-ben síkmennyezet készült helyette. 1810-ben és 1823-ban tornyát, 1833-ban a templomot javították. 1849-ben a templom tűzvész áldozata lett a település több épületével együtt. Ezután az istentiszteleteket a szabad ég alatt, pajtában, a templom leégett falai közt, majd később az iskolában tartották. 1852-ben ismét tűzvész pusztította, melynek során harangjai megsemmisültek, a karzat összedőlt. A templom napjainkig fennmaradt harangjait Thury János és fia, harangöntők készítették, melyeket 1899. november 1.-jén Dr. Baltik Frigyes püspök úr szentelt fel. 
A templom egyhajós, keletelt, előreugró homlokzati tornyos. Tornya négyszintes, tagolt. Szegmentíves záródású keskenyebb szentélye homorú ívekkel kapcsolódik a hajóhoz. A torony és a hajó déli falában egy-egy kőkeretes bejárat nyílik, mindkét oldalfalát három-három kosáríves ablak töri át. A háromboltszakaszos templomhajót síkfödém fedi, szentélye boltozott. Karzatát két pillér tartja, főoltára klasszicista stílusú.

A templom falán az I. világháború hőseit felsoroló emléktábla, templom szomszédságában kialakított parkban a II. világháború hőseinek három emlékműve látható. A parkban további három, fából faragott emlékmű áll. Az egyik honfoglaló eleinkre, a második az 1848-49-es szabadságharc, míg a harmadik az 1956-os eseményekre emlékezik. A templom másik oldalán tekinthető meg a falumúzeum.