Tsitári kápolna (kápolna)

A Börzsöny északi részén, Hont határában lévő Csitári kútyika régi szent helye a környékbelieknek, ami talán már a 18. században megvolt.

. A Kútyika története már a Borovszky-monográfiában is olvashatunk arról, hogy a honti határban, “az őskori állatmaradványokkal rakott csitári völgyben van egy kút, melyet a néphit sokáig varázserejűnek vélt és hajdan tömegesen zarándokoltak oda a gyógyulást keresők”.
A forrás mellett már a török időkben egy fakereszt állt. Ehhez járt az itteni uradalom szegény juhásza vak fiával, itt legeltette juhait. A fiúnak látomása volt, Szűz Mária szólt hozzá: azt mondta a fiúnak, hogy az itt lévő forrás vizével mossa meg a szemét. A gyermek ezt megtette és visszanyerte szemének világát. Ezután épült hálából az első kápolna, melyben elhelyezték a Magyarok Nagyasszonya-szobrot is. Ezt a pásztorfiú faragta ki, a honti asszonyok szép viseletébe öltöztetve Máriát.
A mai Engesztelő Kegykápolnát 1949-ben szentelték fel, s a miséző oltár felett újra elhelyezték a kegyszobrot. A régi kápolnácska helyére egy szép lourdes-i barlang került. 1975-ben elkészítették a Bibliás Szűzanya szobrát. 

Sokáig tartott, míg a búcsújáró helyet elismerték. A nép minden tiltás és megfélemlítés ellenére ragaszkodott a Kutyikához. Rendszeresen elzarándokoltak ide a hívő és fohászkodó emberek az Ipoly mindkét oldaláról. S ahogyan Fazekas István dorogi kanonok írta: “A Kutyikánál népünk Mária tiszteletének egy élő eleven ágacskáját figyelhettem meg. A csodákat nem a víz teszi, hanem a hit. A lourdes-i víz egyszerű ivóvíz, a hit a fontos.”
1977-ben VI. Pál pápa apostoli áldását küldte a kegyhelynek, s mindazoknak, akik e helyen a papi hivatásokért is imádkoztak. A Csitári főbúcsú ideje Áldozó-csütörtök. Márciustól ezenkívül havonta egyszer tartanak itt istentiszteletet. Elsősorban hitünk felfrissítéséért és megszilárdításáért, a tiszta szívből jövő fohászokért érdemes ide elzarándokolni.
Hangulatos kirándulás az egész család részére.