Shirayan Vajramutthi Torna és Harcművészeti Akadémia (strand)

A Shirayan Vajramutthi (shirayanavajramutthi) stílusú, indiai eredetű tradícionális harcművészet alaprendszere, melyet másként a Koncentrált Erő Gyémántökle.

Módszere néven is említünk, az isz. 150-200 között lett megalapítva észak Indiában, a Himálaya-hegység dél-keleti vidékén, egy erre a célra építtetett kolostor-szentély területén. A kolostort a természeti erők iránti tiszteletből építtette Devasharmi Maharaja és három, a harcosok rendjéből származó hindu tanító. Társult hozzájuk egy tibeti démonűző mester, valamint két kínai tanító is, akikkel hosszú vallási és bölcseleti vitáik következtében közösen jutottak arra a gondolatra, hogy megkíséreljék visszavezetni az összes létező rendszert eredeti alaptanításaikhoz, ahhoz az egyetlen ősi tanításhoz, amely szerintük a régi időkben létezhetett, s amelyben az istenek lényegisége a természeti erők megszemélyesítéseiként értelmezhető.A mesterek építményüknek ezért adták az Örök Tanítás Szentélye elnevezést. Devasharmi Maharaja és a három hindu harcos a korabeli indiai katonai szervezetek egyik harcművészetének, a Vajramutthi irányzatnak is a mesterei voltak, így azt alapul véve kidolgoztak egy sajátos gyakorlati módszert, melyet a korabeli harcművészetek és a jóga tanításaira alapozva állítottak össze.Az így kialakított irányzat több különböző szellemi és fizikai gyakorlatot, összpontosító és elmélkedés módszert, torna- és légzőgyakorlatot, valamint sok egyéb pusztakezes és fegyveres harcászati technikákat tartalmazott.Lényeges tudni, hogy az indiai nevelési rendszer jellemzője volt, hogy a harcosok rendjébe tartozók az egyéb ismeretek mellett már gyermekkorban elkezdték tanulni a harcászat különféle módszereit egy számukra kinevezett tanítómester szigorú felügyelete mellett.