Vár-alja Tanösvény - A ligeterdők élővilága (tanösvény)

Alacsonyabb hegy- és dombvidéki tájaink patakjait keskeny sávban jellegzetes, jó vízellátást igénylő erdők kísérik. Miután leginkább jellemző fafajuk a mézgás éger (Alnus glutinosa), összefoglalóan patakparti égerligeteknek nevezzük őket. A Cserhát legszebb égerligeteit a Zsunyi-, Garábi-, Béri- és a Bujáki-patak mentén találjuk. Ezekben a 20-30 méter magasra növő égerek között gyakran megjelenik a törékeny fűz (Salix fragilis), a magas kőris (Fraxinus excelsior), a vénic szil (Ulmus laevis). Kora tavasszal, a lombfakadás előtti fényviszonyokat kihasználva sok helyütt tarka virágszőnyeg borítja a ligeterdő talaját odvas keltikével (Corydalis cava), galambvirággal (Isopyrum thalictroides), nyugati csillagvirággal (Scilla drunensis). A nyíltabb állományokban mocsári gólyahírrel (Caltha palustris), vörös acsalapuval (Petasites hybridus) is találkozhatunk. A cserhát ligeterdeinek jelentőségét növeli, hogy számos hegyvidéki viszonyokat kedvelő faj csak itt található meg a tájegységben, így a farkasszőlő (Paris quadrifolia), a kapotnyak (Asarum europaeum) vagy az erdei nenyúljhozzám (Impatiens noli-tangere).

Nem kell meglepődnünk, ha valamely hegy- vagy dombvidéki patak mellett éger nélküli ligeterdőt látunk, gyakran a törékeny fűz vagy a gyertyán (Carpinus betulus) veszi át szerepét. Az aljnövényzetük és az állatviláguk ezeknek is hasonló, nedves viszonyokat kedvelő fajokból áll. Több értékes nappali lepke hernyója fejlődik füzeken, leggyakoribb ezek közül a kis színjátszólepke (Apatura ilia). A ligeterdők kőrisein él a díszes tarkalepke (Euphydryas maturna), a ligeterdő szegélyek magaskórós növényein pedig a csíkos medvelepkét (Euplagia quadripunctaria) figyelhetjük meg. Az égerligetek beteg vagy elhalt, korhadó fáiban sok bogárfaj, többek között a skarlátbogár (Cucujus cinnaberinus), a hegyi virágbogár (Gnorimus nobilis) és a szőrös szarvasbogár (Aesalus scarabeoides) lárvája fejlődik. A ligeterdők puhafái kedvezőek az odúkészítő madarak számára, így jellemző fészkelők a zöld küllő (Picus viridis), a fekete harkály (Dryocopus martius), a kis fakopáncs (Dendrocopos minor) és a közép fakopáncs (Dendrocopos medius). A harkályodúkat nem csak más madarak, mint a macskabagoly (Strix aluco) vagy a füleskuvik (Otus scops) foglalják el, hanem denevérek is. Különösen a víz közelségét kereső fajok, így a vízi denevér (Myotis daubentonii) és a bajuszos denevér (Myotis mystacinus) található meg a ligeterdőkben.

Tudod-e?

1. Mik az éger gyökerein növő különleges, rücskös gömbök? A mézgás éger gyökerein látható gyökérgümőkben nitrogénkötő baktériumok élnek. Ezek (hasonlóan a pillangósvirágú növények gyökérgümőiben élő baktériumokhoz) légköri nitrogént kötnek meg, ezzel javítva tápanyagszegény talajokon az éger életképességét.

2. Miről kapta nevét a vénic szil? A „vénic” eredeti jelentése venyige, amely nem csak vékony vesszőt, hanem kötözőanyagot is jelentett. A szilfát ugyanis arra használták, hogy a kéreg alatti háncsrészből kötözőanyagot készítsenek.

3. Milyen növény az acsalapu? Az acsalapu jellegzetessége, hogy tavasszal csak virágzata jelenik meg, majd ennek elszáradása után alakulnak ki levelei. Ezek aztán olyan hatalmasra nőnek, hogy akár esernyőként is használhatók. Régen megbecsült gyógynövény volt, de gyöktörzsét és levelét ma is használják gyógyászati célokra.

4. Hogy egyes lepkék hernyói fejlődésük során tápnövényt váltanak? Ilyen lepkefaj az Európa-szerte veszélyeztetett díszes tarkalepke. A nőstényei kőrisre vagy fagyalra petéznek, a kikelő hernyók ezeken a növényeken szövedékben, társasan élnek. Nyáron a gyepszintbe húzódik le a hernyó, itt telel át, majd tavasszal apró lágyszárúakat, főként veronikákat fogyaszt, végül egy fatörzsön bebábozódik.

5. Hogy a ligeterdőket erősen veszélyeztetik az idegenből származó növények? A vízfolyások által rendszeresen elöntött területek, az árvizek okozta természetes zavarás következtében állandó stressz alatt tartják az itt megtelepedő élőlény közösségeket. Ezért eredetileg is a zavart környezethez alkalmazkodott élőlények voltak itt előnyben. Azonban az idegenhonos, inváziós tulajdonságú növények versenyképessége itt még ezekénél is nagyobb, így a természetesen előforduló fajok szinte teljes kiszorítására képesek, különösen a ligeterdők aljnövényzetében.

6. Hogy a ligeterdők fái gyorsan nőnek és hamar öregszenek? Az égeres, füzes és nyaras ligeterdők uralkodó fafajai az úgynevezett puhafák közül kerülnek ki. Ezek közös tulajdonsága – faanyaguk viszonylagos puhasága mellett – gyors növekedésük, rövid életkoruk. Ez természetvédelmi szempontból azt jelenti, hogy a puhafaligetek sokkal kevesebb idő alatt lesznek „öreg” állományok, mint a tölgyesek vagy a bükkösök. Egy 70-80 éves puhafa már hatalmas méretű, odvasodó, halódó egyeddé válhat, élőhelyül szolgálva a beteg és holt fához kötődő élőlények sokaságának.