Kertek-alja Tanösvény - Sokféleség a kertekben (tanösvény)

A paraszti növénytermesztés egyik jellemzője volt, hogy a kultúrnövények nagyfokú változatosságát hozta létre és hasznosította. Ez mind az Európában évezredek óta termesztett, mind a más kontinensekről néhány évszázada behozott növényfajokra vonatkozott. A szántóföldi növények esetén már hosszú idővel ezelőtt leszűkült a választék a kereskedelemben kapható fajtákra, konyhakertekben viszont a mai napig megőrződött számos régi, az adott tájban létrejött fajta és változat. Hollókőn és a környező falvakban még több kultúrnövény esetén fellelhetők azok a tájfajták, melyek egy-egy családon belül több évtizede, esetenként évszázada öröklődnek, illetve a falun belőli cserével mentődtek át.

A legnagyobb változatosság a babok körében alakult ki, mind a futóbabok, mind a bokorbabok között. Széles körben, több faluban ismert fajták a Menyecskebab, a Máj- (vagy Libamáj-) bab, a Kakasbab, a Szent Anna bab és a Kőbab. A futóbabok termesztése összekötődött a kukoricáéval: közé vetve a kukoricaszárra futott föl a bab. Néhány család még termeszt egy kevéssé ismert hüvelyest, a csicseriborsót, amelynek vetőmagja szintén generációkon át hagyományozódott anyáról lányra. A csicseriborsót a leggyengébb, alig gyomosodó talajokon termesztették és főként levest főztek belőle.

Egy másik, jelentős változatosságot mutató kultúrnövény a paradicsom, melynek tájfajtáit és változatait még számos kertben termesztik. A fajták nevei közül azonban már csak kevésre emlékeznek, így például a Rózsaszín óriás, a Korai lapos, illetve aSzív paradicsom nevére. A paprikák közül többnyire szintén név nélkül maradtak fenn a különböző változatok, általában már csak a kis méregerős, cserépben is termesztett Macskapepes paprika nevét említik.

Több más olyan növényfaj esetén, melynek magfogása egyszerű, találunk egy-egy tájfajtának tekinthető típust, így például régről fennmaradt kukoricát (Magyar kukorica néven), fehér mákot, sütőtököt, salátát, uborkát még találhatunk néhány kertben.

A konyhakerti növények tájfajtáinak eltűnését főként az őket őrző generáció elöregedése, a kertművelés felhagyása és a kereskedelemben kapható vetőmagok uralma okozza. Megőrzésük, sőt új tájfajták kialakulásának elősegítése a tájhoz alkalmazkodó gazdálkodás alapfeltétele.