Kertek-alja Tanösvény - Patak menti gyümölcsöskertek (tanösvény)

 A Kertek-alja tanösvény a Hollókői-patak völgyében, az ide lefutó kertek végében halad végig. A patak mentén hajdan kis tavakat ástak ki a hollókőiek, melyeket részben kenderáztatásra, részben ruháik mosására használtak. A kis tavak egy részét most visszaállítva láthatjuk, de eredeti szerepüket már nem töltik be, hanem vizes élőhelyekként az élővilág védelmét szolgálják. A kisvizek életének bemutatása mellett a kender termesztése és feldolgozása, valamint a mosás régi módszerének ismertetése is a tavakhoz kötődik. A patakvölgyek a népi gazdálkodás fontos helyszínei voltak, így az itt folyó réthasznosítás és gyümölcstermesztés bemutatása szintén része a tanösvénynek. A Kertek-alja tanösvényen a kertekben termesztett növényekbe ugyancsak bepillantást nyerhetünk.

Patak menti gyümölcsöskertek

Sokat hallhatunk arról, hogy nagy folyóink árterein a középkorban virágzó gyümölcskultúra létezett, melynek maradványait, az ártéri gyümölcsösöket a mai napig megtalálhatjuk a Duna és a Tisza mellett. Kevéssé ismert, hogy hegy- és dombvidéki tájaink hagyományos gazdálkodásának is fontos része volt a patakok mentén folyó gyümölcstermesztés. Ha végignézünk a Cserhát dűlőnevein, az „Almás” és „Szilvás” nevekkel leginkább a patakvölgyekben találkozunk. Kisebb paraszti almáskertek, szilvafa sorok, de uradalmi gyümölcsösök maradványai is megtalálhatók patakpartokon. Helyenként még ma is évszázados almafák hullatják termésüket az alattuk csordogáló vízbe. Nem véletlenül él több helyütt a „Fűzfaalma” elnevezés, melyet leggyakrabban a jó vízellátású talajt, párás mikroklímát kedvelő, sokszor fűzfák közé is ültetett Batul fajtára használnak. Ez az erdélyi eredetű, kiváló ízű téli alma a Cserhátban elterjedt, változatai közül Hollókő környékén a Mosolygós és a Zöld Batult termesztik.

Míg az almák zömét oltással és szemzéssel szaporítják, a hagyományos szilvatermesztés alapja a sarjról nevelés. A régi szilvafajták természetes úton jól szaporodnak gyökérsarjról, az anyafákkal genetikailag azonos utódokat már csak gondozni kell. A gondozás általában a sarjerdő megritkítását jelenti, hogy a fiatal fák elegendő növőteret kapva ontsák termésüket. Sok helyen mesélik az öregek, hogy korábban a patakot egy vagy két sor szilvás szegélyezte, de ezek javarészt áldozatul estek az utóbbi évtizedek mederrendezési munkáinak. Ha régi szilvafajták után érdeklődünk, néhány idős ember még érési idejük sorrendjében, mint valami mondókát sorolja őket: Barátszilva, Muskolat, Veres szilva, Bertőci, Durgó.
Diófát is gyakran ültettek patakok mellé, itt Hollókőn pedig, a „Kertek alján” egy birsalmás maradt fenn a mai napig.

Tudod-e?

1. Kik voltak az oltogató emberek? Hajdan szinte minden településen éltek olyan emberek (leggyakrabban pásztorok), akik önzetlenül, erdőn-mezőn beoltottak fákat. Ezen nemesített fák termésére nem tartottak kizárólagos igényt, mindenki hasznára teremték gyümölcsüket. Még napjainkban is találkozhatunk ilyen fákkal, sőt még él köztünk néhány oltogató ember is.

2. Ki volt Bereczky Máté? A magyar gyümölcsészet talán legnagyobb hatású képviselője, aki Nógrád megyében (Romhányban) született. Az 1848-49-es szabadságharcban vállalt szerepe miatt bujkálnia kellett, majd Békés megyében telepedett le és hozta létre az akkori Magyarország legfontosabb gyümölcs fajtagyűjteményét. Főművében, a „Gyümölcsészeti Vázlatok”-ban felbecsülhetetlen értékű ismeretanyagot hagyott az utókorra.

3. Milyen gyümölcs a som és mit jelent az, hogy somlik? A húsos som Magyarország egyik legízletesebb vadon termő és termesztésbe vont gyümölcse. Ősszel, bordóra érve frissen fogyasztható, lekvár, szörp és pálinka készíthető belőle. Sárga virága a tavasz egyik első hírnöke. A somlik szót viszont (bár eredete kapcsolatban lehet a sommal) Nógrádban a dió érésére használják: ha megbarnuló zöld burkából kibújik a dió, akkor somlik.

4. Mi az a fojtóska? Egy olyan, ma már kevéssé ismert gyümölcs, amelyet ha éretlenül akarunk megenni, valóban úgy érezzük, hogy rögtön megfulladunk. Hivatalos neve a házi (kerti vagy fojtós) berkenye, amely hazánkban vadon is él, régen pedig, különösen szőlőhegyeken széltében termesztették. Összeszedett termését télire a padláson utóérlelték, jó íze mellett hasfogó hatása is közismert volt. Piacokon hasmenés ellen árulták, de kiváló pálinkát is készítettek belőle.

5. Hogyan készül a szilvéz és miből van a cibere? A szilvézt szilvából, lekvárként sűrűre főzték, majd alacsony peremmel ellátott deszkaformára öntötték és napon vagy kemencében kiszárították. Ezt a lapszerű gyümölcssajtot felgöngyölve vagy kisebb táblákra vágva tárolták. Egyik felhasználási módja volt, hogy vízzel felfőzték, habarták és savanyú levesként, cibereként fogyasztották. (A gabonakorpából erjesztett levet, illetve ebből készített leveseket ugyancsak ciberének nevezték.)

6. Mire mondják azt Nógrádban, hogy nyilicskás? Elsősorban a nyári körtefajták között találunk olyanokat, amelyek megérve belül megpuhulnak, megbarnulnak. Ezt az érési állapotot közkeletű nevén „szotyósodásnak”, Nógrádban viszont sok helyen, szlovák eredetű szóval „nyilicskásodásnak” nevezik. Az édes, puha nyilicskás körtét különösen az idős emberek szerették, mert az jóformán fog nélkül is fogyasztható.